2015. május 29., péntek

Vivien Holloway- A hóhér kötele

Végre elolvashattam Winie újabb kalandjait, amit olyan nagyon vártam már az előző rész izgalmas befejezése után, rágtam is a körmöm a függővég miatt rendesen :). Tűkön ültem, hogy végre megtudhassam hogyan folytatódik a mi kis tolvajunk és Will kalandja. Áldom az írónő újacskáit és hihetetlen fantáziáját, amiért és ahogyan összerakta eme remek kis történetet. Igazi kedvenc lett.  Nos mit ne mondjak a párosunk jó kis kalamajkába keveredett a Tolvajbecsület végén, és Winie volt az aki a rövidebbet húzta. Most itt a lehetőség, hogy Will bebizonyítsa mennyire tökös fickó. Mondjuk bátor dolog volt tőle a Langton család elé állni és bevallani, hogy Winiet lecsukták és mivel a betöréshez a mesterkulcsot használták, nem valami biztató a leányzó jövője. Winie tudja, hogy megszökhetne a börtön falai közül, de akkor nem maradhatna a családjával és erről hallani sem akar. Eközben Will megpróbál a család bizalmába kerülni, hogy együtt segíthessék Winiet, de persze ez nem olyan egyszerű :). Hogy is mondjam, egyszerűen imádtam ezeket a jeleneteket ;). A sok csipkelődésen és vizsgáztatáson jókat mosolyogtam néha. Winie nagymamája és anyukája is igazán belopta magát a szívemebe.  De tulajdonképpen mit is válogatok hiszen mindenkiben imádok valamit :). Náluk összetartóbb családdal még nem találkoztam és ráadásul még viccesek és rafináltak is :). Még a komoly helyzeteket is képesek elpoénkodni. Winie nővérében is kellemesen csalódtam, mikor segítő kezet nyújtott Willnek. Winien észrevettem egy kis változást az
előbbi kötetekhez képest. Ugye egy belevaló csajszinak ismertük meg aki nem fél semmitől és senkitől, max az apjától, de még őt is képes kijátszani egy cél elérése érdekében. De ebben a részben valamiért visszafogott volt és kissé félénk, kivéve persze mikor Willt kellett kioktatnia :). Talán megijedt a Hóhér kötelétől? Lehet, de mégis inkább azt választaná, mint a szökést, mert inkább halna meg becsületes tolvajként, mint élné le az életét szökevényként barangolva, hiszen ő Winie Langton.  Hiába, a szívem csücske lett ez a sorozat...egy baj van vele, hogy rövidek a részek és az ember kivégzi egy kellemes délután alatt a kertben ücsörögve, vagy bevackolva a szobájába, de akkor abban a pár órában senki ne szóljon hozzá, vagy éppen a munkahelyén, ha megengedheti magának ( a főnökök most csukják be a szemüket eme sorok olvasásakor és nézzék el nekünk, hogy egy remek novellasorozatról beszélünk, amit nem lehet csak úgy abbahagyni ) :). A sztorihoz még kicsit visszatérve, ( bár nem nem szeretnék túl sokat elárulni róla ) szerintem Will azért jó úton halad afelé, hogy megkedvelje őt a Langton család, még az úri mivolta ellenére is, mivel látják rajta, hogy mindent elkövet annak
érdekében, hogy segítsen a lánynak. Annyit árulok még el és aztán tényleg befejezem, hogy a fiú kezébe kerül egy olyan szerkezet, amely talán még a Mesterkulcsnál is érdekesebb, de egyúttal veszélyesebb is lehet....
Végül csak annyit említenék még meg, hogy ez a rész lehet nem olyan akció dús, mint a korábbi kötetek, de ez ne tartson vissza senkit, mert annál több a mondanivalója. Köszönöm az én drága barátosnémnak, aki mellesleg az írónő, hogy kipattant a fejéből ez a szuper steampunk novellasorozat és mivel imádom a Langton család történetét, ezúton kérném, hogy ne is hagyja abba még egy jó darabig :). Úgyhogy várom a folytatást...... :)

Nikusz

2015. február 24., kedd

A.O. Esther- Gombnyomásra 2.

Nekem valahogy mindig fontos az, hogy milyen körülmények között és hangulatban kezdek el olvasni egy könyvet. Sajnos mostanában az életem hatalmas fordulatot vett, így nem hogy írni, de olvasni se nagyon volt időm. Ezért elnézést kérek. Remélhetőleg most majd rendbe jönnek a dolgok körülöttem és mindenre lesz időm, ami fontos nekem. Nos persze Eszter könyveit mindig szívesen olvasom bármilyen hangulatban is legyek, mert tudom, hogy mit várhatok tőle és, hogy azt meg is kapom :). Ezért sose kezdek bele félve, még akkor sem, ha új történetről van szó.. tőle jöhet bármi. Tavaly nyáron jelent meg ugye a Gombi első része, amire már nagyon kíváncsi voltam akkor és amikor megkaptam szinte azonnal beleszerettem. Eszternek abszolút nem okozott gondot egy olyan disztópiát megírni, amiből valóság is lehet, ha így halad a világ ( tuti fentről súgnak neki ) :). Ez a történet is belopta magát a szívembe a szereplőkkel együtt. Most pedig már túl vagyok a második részen is és ez az érzés  csak fokozódott bennem. A Gombi 2.- őt karácsony tájékán kezdtem el olvasni amikor is eléggé romon voltam, akár testileg, akár lelkileg is. Éppen édesanyámékhoz tartottam, a buszon kezdtem bele és már az első pár oldal megkacagtatott. Gondoltam is magamban, hogy ez nem lehet igaz...az előbb még fáradtságomban és kimerültségemben a buszra várva potyogtak a könnyeim, most meg itt ülök kezemben Eszter könyvével és kacagok ( mellesleg a sofőr furán is nézett rám :D ). Így aztán ez a rész számomra még inkább különleges. Akkor nézzük csak miről is szól:

Ebben a részben kissé szétszéled a társaság és mindenkiért volt miért izgulni. Mia és Russel ugye Talbot házában köt ki, rabságban persze. Nos a manusról én eddig is tudtam, hogy elmebeteg, de most meg is bizonyosodunk róla, hogy tényleg az, és nem is kicsit. Na de Russelnek és az ő leleményességének köszönhetően sikerül megszökniük és az ember összes vagyonát lenyúlniuk :). Hiába, nekem is szükségem lenne egy Russlere :D. Eközben Liamék a börtönben raboskodva várják, hogy szabadjára engedjék őket a dzsungelbe a katonák, ahová a manipuraiak odacsalták a mutánsokat, hogy senkit ne hagyjanak életben. Persze a srácoknak jó kis tervük van a szökésre, de a birtokon élők ebből mit sem sejtenek hiszen a városiak levetítik nekik a mészárlást így mindenki gyászol. A kétségbe esett Stella, Ryannal Manipurába készül, hogy segítsen a még életben maradt testvérén Russelen és Mián, de még csak nem is sejti, hogy mi vár rá. Miáék a sikeres szökés után egy házat bérelnek Talbot elkobozott pénzéből és házaspárnak adják ki magukat, mivel még a kijárási tilalom miatt nem mehetnek haza a birtokra és be kell olvadniuk a környezetbe :). Rengeteg
kalandban lesz részük, többek között lesz afférjuk a szomszédsággal, Mia újra találkozik az édesanyjával és húgával, Russel pedig felfedezi a lány segítségével, hogy a városnak vannak jó és praktikus találmányai is :). Mindeközben jobban megismerik és megszeretik egymást, még jó kis kalamajkába is keverednek a végén, amiből majd csak Liamék segítségével tudnak kimászni. Mia persze továbbra is küzd a démonaival, de Russel megpróbál mindenben segíteni neki, főleg hogy leküzdje a pánikbetegségét. A lány álmában többször megjelenik a halott tudós Doctor Cohen és segíteni próbál nekik, hogy mit keressenek ahhoz, hogy sikerüljön megtörni a mostani önkényuralmat Maripuraban. Ez persze rengeteg kérdést vet fel, de Russel dolgozik egy terven. Liamék megszökve a mutánsok elől hazafelé veszik az irányt, de útközben elhagynak egy csomagot, ami rendkívűl bosszantó számukra, más kérdés, hogy mindehhez Mia mit fog majd szólni :D. Mindenki örömmel fogadja őket, hiszen azt hitték meghaltak a mészárlásban a többi emberrel együtt, csak reménykedtek benne, hogy nem. Amíg a fiúk kipihenik az utat, közben Manipurában a kis Stella egy olyan történésnek lesz áldozata, ami minden nő rémálma... sajnos Ryan nem az az ember akinek ő gondolta és csúnyán elbánik szegény lánnyal. Szerencse, hogy Stellában van annyi erő és bátorság, hogy megszökjön a fiútól és egyenesen a dzsungelbe veszi az irányt, de még nincs tudatában azzal,
hogy lelkileg teljesen összeomlik és ideg összeroppanást kap,  majd Liamék így találnak rá. Fogalmuk sincs mi történt a kishúgukkal csak azt látják, hogy a mindig életvidám lány teljesen magába zárkózott és depressziós lett. Mondják ilyenkor, hogy az idő, minden sebet begyógyít...ez igaz is, de persze az sem baj, ha egy olyan férfi mellet találjuk magunkat mint Dylan :). Igen végre az ő szerelmük is kibontakozik. Már annyira vártam, persze nehogy azt gondoljátok, hogy olyan könnyen jutnak el az érzelmeik kinyilvánításához, az túl könnyű lenne :). Előtte még futnak pár kört és végül Dylan nagymamájánál lesz elég bátorságuk, hogy bevallják, mit éreznek a másik iránt. Azért azt még hozzá tenném, hogy Ria mama nagyon sokat segít Stellának feldolgoznia a vele történteket. Ő egy igazi belevaló nagyi :). És a lány még egy új barátra is szert tesz az Angyaldombon, ő nem más, mint Max, egy kölyökhiúz :). Amint látjátok minden szereplőnek megvan a maga harca, akár az ellenséggel, akár egymással, sőt még néha saját magukkal is. Ezt szeretem Eszter könyveiben, hogy a szereplői által, mi is átesünk egy tanulási folyamaton és nem csak egy izgalmas, érzelmekkel és kalandokkal teli történetet kapunk, hanem sokszor a valóságot is...egy életszemléletet vagy egy rossz tapasztalatot, amin bármelyikünk áteshet és tanulhat belőle. Gondolok itt akár a Stellával történtekre, vagy Mia pánikrohamaira, az érzelmi vívódásokra. Megmutatja nekünk, hogy
milyen egy igazi család amikor összetart, mit meg nem teszünk az igaz szerelemért, amit a valóságban sajnos kevesen találnak meg a mai világban. Ugyanakkor ott van a gonoszság, a hatalomvágy és a másokon való uralkodási vágy, ami szintén jellemző erre a világra, amelyben élünk. Szóval Eszter úgy látszik te tényleg mindegy, hogy milyen könyvet írsz, legyen az fantasy, disztópia, romantikus sőt néha horrorisztikus regény, mindig megállod a helyed :). Úgyhogy bármit is írsz a közeljövőben én biztos, hogy veled tartok a kalandban :). De előbb a Gombinak szeretném a folytatását mielőbb :) :D. Mert a vége....hmmmmm!!!

Nikusz

2014. szeptember 12., péntek

Vivien Holloway - A mesterkulcs - Winie Langton történetek 1.

Imádom az írásait, de komolyan :). Lassan el kell gondolkodjak azon, hogy lenne-e bármi is tőle amire elolvasás után azt mondanám neki, hogy ne haragudj Vivi de ez mi volt... háát nem hiszem. Örömmel tölt el, hogy ismét azon bloggerek, sőt talán barátok közé tartozhatom akik előolvasói lehettek Vivien munkájának :). Nem sok ehhez hasonló történetet olvastam eddig, de ha a legtöbb csak fele ennyire jó akkor függő leszek :).




Most egy új stílussal örvendeztet meg minket, méghozzá egy steampunk kisregénnyel, ami a távoli jövőben játszódik, mégis olyan mintha a múltba kerülnénk vissza. Ez  egy fantasztikusan összerakott történet, melynek egy -mily meglepő- igazán belevaló csajszi a főszereplője, Winie. Ő nem más, mint egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit édesapja már kiskorától kezdve tanított a mesterségre. A történet 2900-ban játszódik, száz évvel az ötödik világégés után, amikor az ember már nem kénye kedve szerint választ magának "szakmát" hanem tulajdonképpen beleszületik. A Langton családban sincs ez másképp. A lányokat az anyjuk tanítja ki különféle fortélyokra a férfiak elcsábításához és kizsebeléséhez, a fiúkat pedig az apjuk veszi irányítás alá. Megtanítják őket verekedni,lőni és mindenféle csupa férfias fortélyra a tolvajlással kapcsolatban. De Winieknél ez kicsit másképpen alakul...ugyanis ő fiúnak készült, így amíg nővérét édesanyja tanította, ő édesapja kezei alá került, vagyis tipikus fiús lány lett belőle. Jobban tud verekedni bármelyik fiúnál és a fegyvert is jól forgatja a kezében. A történet lényege, hogy létezik egy mesterkulcs melynek, segítségével könnyedén
áthatolható minden fal, sőt akár egy páncélajtó is, vagyis egy tolvajnak felbecsülhetetlen. Winie kiskora óta hallgatja a róla szóló meséket és, amikor az a hír járja, hogy a szerkezet a városukba van,
mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megszerezzék. Így történik tehát,hogy Winienek bevetésre kell mennie nővérével egy születésnapi partira, ugyanis azt rebesgetik, hogy a szülinaposnál van a mesterkulcs. Persze ezzel nem is lenne baj, de amikor kiderül hogy nőként kell megjelennie nem szimpla testőrként a nővére mellett, kissé kiakad, de hát a cél érdekében még azt is bevállalja, hogy felöltöztessék habos-babos ruhába, de azért hű marad önmagához is és megmutatja nekünk, hogyan lehet elrejteni egy fegyvert a szóban forgó ruha alatt :). És itt indul csak be igazán a történet. A terv eredetileg az lett volna, hogy nővére elcsábítja Williamet és ellopja tőle a mesterkulcsot, de amikor a fiatalember inkább Winie iránt mutat érdeklődést teljesen felborul, amit elterveztek. És a lány ekkor még csak nem is sejti, hogy belesétált a végzetébe :). Ugyanis mint kiderül William nem is annyira buta és elkényeztetett, mint gondolta :). Jaj imádtam kettejük szócsatáit és civakodásait. Igazán összeillő páros :). Mindkettejüket nagyon
megkedveltem. Végül William tesz egy ajánlatot a lánynak a mesterkulcsért cserébe, de hogy elfogadja-e azt csak akkor tudjátok meg ha elolvassátok ezt az, ugyan rövid, de igazán tartalmas kisregényt, amely engem teljesen magával ragadott. Izgalmas, szellemes, rejtélyes és hohho  néhol egy kis romantikát és véltem felfedezni benne :) :P. Tetszik benne a családi összetartás Winiéknél  és, az hogy ők tisztességes tolvajok, ami persze irtó hülyén hangzik, de becsületesek és soha nem gyilkolnak, csak elveszik, ami a megélhetésükhöz szükséges. A karakterek közül keveset ismerünk meg egyenlőre, de őket eléggé megkedveltem. Tehát ez egy kis steampunk  csoda, ami ezalatt a rövid idő alatt, míg elolvassuk, új élményekkel gazdagít és még a nevetőizmainkat is megdolgoztatja. :) Engem meggyőzött és izgalommal telve várom a folytatást :). Ha lehetne, akkor rögtön ;). Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket :)
Köszönöm Vivien, hogy lehetőséget adtál nekem arra, hogy megjelenés előtt megismerhessem eme remekművet :).
És, ha ez még nem lenne elég...kérlek ne irigykedjetek, de még egy szuper képpel is megajándékozott az én drága írónőm :) :P. Méghozzá nem is akármilyen képpel :



Pár kedvenc idézet:

1. " Ennek következményeként azonban lassan kénytelen voltam megszólalni, ugyanis ifjabb Will kezdett meglehetősen furcsán nézni rám. Pillantásom a kezében tartott metszett kristálypohárra esett, melyben borostyán színű ital lötyögött.
 – Az ott whiskey? – csúszott ki a számon, mire, ha lehetséges, még értetlenebbé vált az arckifejezése. Belepillantott a pohárba, meglötyögtette a tartalmát.
 – Igen, az.
 – Remek – kikaptam a kezéből, egy hajtásra lehúztam, és bár végigégette a torkom, a melegség a testemben is elterjedt, ami még mindig jobb volt, mint a jeges bénultság, amit addig éreztem.
– Köszönöm – nyomtam vissza a poharat a kezébe. Néhány másodpercig csak bá-mult rám, aztán valami mosoly félére húzódott a szája. 

2. " Rám ne terítsd a kabátodat, rám ne terítsd! 
Rám terítette a kabátját. El kellett nyomnom egy kelletlen sóhajt, és a vágyat, hogy lerázzam magamról. Semmi sem dühített fel jobban, mint mikor úgy bántak velem… nos, mint egy nővel. Apám nem így nevelt. "

3. " – És most mi lesz? – érdeklődött fesztelenül. – Odaadom a kulcsot, és ön a kéményen keresztül távozik? Nem vettem fel a csipkelődését.
 – Azt a télapó teszi. Én inkább az ablakot választanám.
 – Két emelet magasan vagyunk – jegyezte meg.
 – Nem jelent problémát – valóban nem jelentett. Másztam én már ki sokkal magasabban lévő szobákból is. Szerencsére sosem volt tériszonyom. Újra nyílt a szája, hogy valami megjegyzést tegyen, de nem hagytam, hogy átvegye az irányítást. Nem ringathatta magát abba az illúzióba, hogy ő irányítja az eseményeket.
 – Miattam csak ne aggódjon. Inkább legyen szíves odaadni a kulcsot. "

4. " – Magának is jól áll a lila – nem volt kedvem a játékaihoz, és úgy tűnt vette a lapot. Fanyarul elmosolyodott, majd megrándult, ahogy a mozdulattól meghúzódott az orra.
 – Veszélyes a jobb horga – jegyezte meg. "

Megjelenés: 2014.09.27
Felelős kiadó: Főnix Könyvműhely

Nikusz